Versek
Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei a halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.
Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomból e hang.
Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj' isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten hol jár az eszem.
(Petőfi Sándor)
Sok sok csillag fénye ragyok,
Ők már tudják: Boldog vagyok.
Boldog vagyok, mert vagy nekem,
Te vagy az én mindenem!
Szikrázik a hó a Nap fényben,
Mint a gyémánt lekem tükrében.
Édes rózsaszín felhők úsznak,
S remélem útjaik nem változnak.
Olyan ez, mint egy meseszép álom,
De ne érjen véget soha, ezt kívánom.
Legyél része te is ez álomnak,
És talán egysze valósággá válhat.
Süt a Nap,
De olyan szépen,
Hogy a csillagocskák
Nem látszanak
A szép kék égen.
Süt a Nap,
Hiába van tél,
Te itt vagy,
S szívem most boldog
Az álmok tengerén.
Mikor lemegy a Nap,
A csillagok helyt kapnak,
Az ég kivírul:
S az álmok folytatódnak.
Csak pár percnyi fényfoszlányok játéka
lopott széljátékok rezegtetett bája
e megpihenő sziromlázas ősz
mi utolsó virágait kibontva - győz,
csupán pár szél borzolt élet kapaszkodik
miként lepke a sárgulón virágzó körbe,
álomittas altatót bugyolált ránk a nyár
fényére ámuló színekkel komponál,
zenészt játszik a finoman hulló eső
és félhangokat csiszol a múló idő
fényeket pergetve színt ad e virágnak
jó most itt megállni hol semmi se bánthat...
Szeretnék könnycsepp lenni,
Szemedben megszületni,
Végigfolyni az arcodon,
S meghalni az ajkadon.